Ô volt az, Heri Kókler, korunk hõse, a világ többszörös megmentõje. Ruházata átlagosnak tûnt, haja ápoltnak látszott, de amit a kezében tartott, az bizony nem volt más, mint a Bûz Serlege. A semmi máshoz nem hasonlítható, nagy köcsög oldalát sárkányfogakkal verték ki készítôi, az õsi mesterek. Az edényben biogáz illatú, mérgezõ folyadék lötyögött, a halálos vegyületre az edényre erõsített aprócska halálfej figyelmeztetett. De hiába! Mert a Bûz Serlegébõl Dolby, a Monó Manó egyik keze nyúlt ki segélykérõen. Heri nem tehetett semmit, mert csak két keze volt. A Bûz Serlegébõl kipárolgó erõs aromáktól szédülni kezdett. Tekintete most a folyadékra tévedt, amely felbugyogott, mint egy gejzír. Az edény aljáról a varázspálcája mellé felemelkedett a tojása. Piros volt és repedt! Miközben Heri fájdalmasan felordított, arra gondolt, micsoda ostobaság volt annyit ütögetni, feszegetni, inkább a zacskóban kellett volna hagynia a másik mellett. A mûhorizonton alábukó Nap elõtt, nem tudni miért, a csodatévõ erejû egyfarkú vontatta automobil száguldott keresztül. A mit sem sejtõ Heri Kókler háta mögött, a sövény túloldalán, rettenetes rémalak emelkedett fel, hogy végre elvegye tõle azt ami az övé.